Tegnap gyönyörűen esett a hó, igazi csodaszép hóesés volt. Az ablakunk alatt kavarogtak, táncoltak a hópelyhek, néha fölkavarta őket a szél, néha puhán lebegtek a levegőben. Csodálatos volt látni őket, látni ezt az égi csodát, ami ritkán adatik meg az ember életében.Szépítette-építette a lelkünket. Csak ültünk az ebéd közben az ablak előtt szájtátva, mint a gyerekek. Igen, a gyerekek képesek csak arra, hogy tiszta szívvel rácsodálkozzanak a világra. Nem bánják, ha eltelik az idő, nem nyomja a vállukat a megígért határidők gondja, nem törődnek azzal, hülyének nézik-e őket amiért csak bámulják szájtátva a hóesést. Csak teszik, amit akarnak, ami jólesik, ami szép és lelket melengető.
